Diogenész és a waveboard
Élt egyszer egy hordóban lakó nagyon bölcs ember, úgy hívták hogy Diogenész. Egyszer egy iskolás korú kislány odament hozzá és megszólította:
-Kedves Diogenész bácsi, maga ugye nagyon okos. Tudna nekem segíteni?
-Miben, kislány?
-Nem szeretek gyalogolni az iskolába.
-Miért nem?
-Mert unalmas.
-Miért unalmas?
-Mert egy fél óráig is eltarthat.
-Aztán miért?
-Mert lassú vagyok- mondta a kislány és lehajtotta a fejét.
-És miért vagy lassú?
-Mert gyalog vagyok.
-Megfejtettem a problémád. Azért nem szeretsz gyalogolni az iskolába mert mindig gyalogolsz az iskolába. Már unod. Menj valami mással.
-Dehát mivel?? A autót még nem találták fel. A biciklit se. A HÉVet se. A buszt se. A vonatot se. -mondta a kislány egyre szomorúbban.
-És mi van a waveboarddal?
-Hát az meg mi?
-Nem tudom. De gyere vissza egy hét múlva addig kitalálom.
-Köszönöm szépen kedves Diagonész bácsi. Most úgy is egy hét szünet lesz a suliban.
-Igazán nincs mit kislány. Egyébként Diogenésznek hívnak.
A kislány elment, Diogenész gondolkozni kezdett. "Ez a kislány mindent tud a jövőből. Kénytelen leszek feltalálni egy hét alatt az autót, a biciklit, HÉVet, a buszt és a vonatot is." Hatalmasat sóhajtott majd belekezdett a tervrajzokba.
Egy héttel később megérkezett a kislány ahogy megbeszélték.
- Hogy tetszik lenni Diagonész bácsi?
-Köszönöm a kérdést, elég fáradt vagyok. Mellesleg még mindig Diogenésznek hívnak. Itt egy waveboard. Tessék, próbáld ki!
A kislány először eléggé bénázott, de aztán sikerült neki megtanulni.
-Köszönöm szépen kedves Diagonész bácsi!
Diogenész már csak sóhajtott, nem javította ki a kislányt.
Ezután a kislány elment a városi hivatalba és megkérta a Consul-t, hogy betonozzák le Rómát, hogy waveboardozhasson a suliba.Kívánsága teljesült, azóta is boldogan waveboardozik és nagyon hálás "Diagonész bácsinak"